Számtalanszor találjuk szembe magunkat olyan élethelyzetekkel, amikor minden csepp hitünkre szükség van. Jönnek nehézségek, próbák az életünkben, amennyiben pedig nem vigyázunk ezek teljesen kimeríthetnek bennünket.
A tanítványok együtt sok mindent átéletek Jézus mellett, sok mindent láttak és tapasztalatak. Mégis amikor hajóra szálltak és vihar támadt megrémültek és attól tartottak meg fognak halni. (Lk 8:22kk) Ott volt velük Jézus személyesen, materiálisan, kézzelfogható módon a hajóban. (Igen tudom, aludt, na és akkor mi van? ) Ez nekik nem volt elég. Felébresztették, mert a vízbe fulladástól tartottak.
Jézus persze feltápészkodott, de mielőtt lecsendesítette volna a vihart feltett egy kérdést a tanítványainak: Hol a hitetek?
Lehet, hogy sok mindent megéltem már Istennel, de időről időre el tudom veszíteni a hitem. Isten tett dolgokat az életemben, nagy dolgokat. Mégis amikor hasonló problémák jelentkeznek, amikben Isten korábban már megsegített, elbizonytalanodom. Hova tűnik olyankor a hitem? Hisz Isten megsegített oly sokszor, mégis eltűnik a hitem egyes helyzetekben. Lehet, hogy azok a dolgok, amiken átmentem vissza-visszatérnek posztraumatikusan ilyenkor, de ez a pszichológiai része a dolgoknak.
Ha a transzcendens és szellemi részét nézem, akkor azt kell, hogy mondjam, azok a dolgok miatt, amiken átmentem, eljutottam oda, hogy megkérdőjeleztem Istennek a hűségét. Hol volt a hitem akkor? Rengetegszer bizonyította, hogy hűséges és azt is, hogy gondoskodik rólam. Mégis, ott, legbelül az a kis hang mindig a "de"-re tereli a figyelmem és a fókuszt. Isten segített rajtad múltkor, DE nézd meg most mi van. Igen, lehet, hogy veled volt, DE most mit látsz magad körül?
Ilyenkor azt felejtem el ( és felejtik el a többiek is, akik hasonló cipőben járnak, mint én), hogy a hitnek pont akkor van szerepe, amikor a körülmények nem pont a legjobb képet festik, amikor csak Isten ígéreteiben és a még nem látható dolgokban bizakodhatunk. (Zsid. 11:1) Pont olyankor kell a hit, amikor a valóság pont az ellenkezője annak, amit Isten állít rólunk, vagy amit Isten kijelentett, megígért.
Sokkal könnyebb a nehézségekre és a láthatókra fókuszálnunk ahelyett, hogy felemelnénk a fejünket. Valamiért könnyebb a hullámokra és a szélre fókuszálni, ahelyett, hogy a LOGOSZ a csónakunkban szunyókál.
Olyan mintha a hitetlenség és a félelem egy feketelyuk lenne, amely minden kis fényt és hitet elnyel ami csak a közelébe kerül.
Viszont a hit, olyan mint egy gyertya fénye a sötétségben: a legkisebb fény is elűzi a közeléből a sötétséget. A hit olyan mint egy hatalmas kvazár. Ez a kvazár képes a hitetlenségünket is elnyelni és hatalmas engergiává és fénnyé alakítani, mielőtt kilőné magából.
Isten munkáját az életünkben egyetlen egy dolog gátolja igazán: a hitetlenség.
Lehet, hogy háborog a tenger, lehet, hogy billeg a hajó, DE (nyugi, ez másfajta de :D ) Jézus ott van a hajóban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.