Egy közeli barátom meghalt. Ilyenkor akarva, akaratlanul kibuggyanhat belőlünk a: "Uram, miért engedted ezt meg?" kérdés. Előtört belőlem is, haraggal és vádaskodással együtt. Hiszen Isten hatalma végtelen, és nem ismer határokat. Mégis, valahogy most nem tett semmit. Végignézte, és hagyta, hogy megtörténjen.
Ez és ehhez hasonló gondolatok és mondatok záporoztak belőlem Isten felé. Ráztam az öklöm Istenre mutatva, mert egyszerűen nem értettem: MIÉRT?
Döntenem kellett: tovább vádaskodom és szorongatom a haragot és dühöt ami szinte felemésztett, vagy elengedem és elgyászolom és arra nézek, mi mindennel lettem több, csak azért, mert ismerhettem őt.
Hagyom, hogy Isten megvigasztaljon....
Eltelt másfél hét (október 12-e van), amióta leírtam az előző mondatot. Félbehagytam, mert nem tudtam folytatni. Úgy éreztem, hogy nem vagyok kész arra, hogy szembenézzek Miri elvesztésével. Viszont ebben az elmúlt 7-8 napban azt éreztem, hogy Isten közel jön hozzám, és a Szent Szellem valóban a Vigasztaló szerepében mutatkozott meg nekem.
Amikor bő egy hete amellett döntöttem, hogy nem szorongatom tovább a haragom és a tehetetlenségem egyet tudtam:
Egyedül nem vagyok képes megvigasztalódni. Egyedül nem tudok ezen túl jutni.
Szeptember 22-én ment haza Miri, és én szeptember 29-én kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Ma novebmer 13-a van, és most talán már azt tudom mondani, hogy Isten megvigasztalt és elkezdtem feldolgozni a történteket.
Ma, november 13-án tudok örömmel visszatekinteni az együtt eltöltött időszakra, tudok nevetni a közös élményeken. Isten fel tudja használni az ilyen tragédiákat is arra, hogy emlékeztessen minket arra, hogy Ő élet és halál Ura. Ő az aki kezében tartja az életünket, és Ő az aki pontosan tudja, hogy mikor fog minket hazaszólítani.
Miri életéből rengeteget tanulhatunk. Mirit egy olyan emberként ismertem meg, aki nem sajnált adni az embereknek. Adott az idejéből, szeretetéből, és bármiből amije csak volt. A körülmények ellenére tudott a jóra koncentrálni és sosem adta fel. Ha valami kifogott elsőre rajta felállt, és nagyobb lelkesedéssel kezdte újra. Egy földre szállt angyal volt, akiből csak úgy áradt Isten jelenléte és szeretete. Ha ránéztél, láthattad Krisztust. Ott volt minden mondatában és cselekedetében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.