Menedék

A sok évem alatt, amióta Krisztussal járok talán a legjobban a képmutatás hoz ki a sodromból, és ehhez hozzátartozik az is, hogy keresztényként néhányan úgy gondolkodnak, hogy különbek a világi társaiktól. Ők jobbak,m mint azok, akik nem ismerik Jézust.

"Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál."  (Filippi 2:1-3)

Nincs is annál rosszabb, minthogy bemegyünk a gyülekezetbe és ott nem kapunk mást csak kritikát a megmondóemberektől. No nem azért kritizálnak minket, mert igeellenes lenne a cselekedetünk vagy az életünk, csupán azért, mert a stílusunk, látásunk, viselkedésünk nem illik bele az ő világukba és elképzelésükbe. 

Mert igenis fedjen meg, ha azt látja, hogy az Igével ellentétesen cselekszem. Nem biztos, hogy jó képet vágok hozzá akkor rögtön, de megfogadom, mert Istent jól és helyesen akarom követni. De a mondvacsinált indokoknál falra mászom és fellépek keményen. 
Ez ugyanaz az eset, mint amikor Jézus megfedte a farizeusokat, hogy olyan törvényeket kényszerítenek a népre amit egyrészt ők se tartanak be, másrészt csak megnyomorítják vele a hívőket. És azt látom, hogy sokszor így megy a kereszténységben. 

Ne ölelj meg egy ellenkező neműt, mert azt gondolják a testvérek, hogy valami van köztetek. Ne beszélgess túl sokáig ellenkező neművel, mert azt gondolják, hogy van valami köztetek. Ne ülj mellé a gyülekezetben, mert.... (kitalálod? igen...) azt gondolják van köztetek valami. 

Fennhangon hirdetjük, hogy mi milyen jó, hogy hívők vagyunk, bezzeg azok akik kinn vannak a világban...  Ők paráznák és tolvajok... Te mivel is vagy jobb? Ítélkező, képmutató és hazug vagy...

Nem arról kéne szólnia a kereszténységnek, hogy vállaljuk fel a hibáinkat és nehézségeinket, mert ami jó bennünk az se miattunk jó, hanem ez a kegyelem és Krisztus megváltó munkája?  Én nem magam miatt vagyok "jobb", hanem Krisztus miatt... De nem vagyok  jobb. Ugyanúgy követek el bűnöket, amiket többnyire nem akarok elkövetni. Tudom, hogy csak Isten kegyelme miatt van bármi esélyem, és Ő az aki meg tud engem szabadítani minden bűntől és rossz tulajdonságomtól. Ezért nem fogom megjátszani, hogy erős vagyok, amikor belül épp harcok dúlnak, vagy megjátszani, hogy boldog vagyok, amikor támadások alatt vagyok. Bár tudom, hogy ezek fölött Jézus győzött és Ő át fog vezetni a csatákon, a völgyeken és a viharokon, mégse teszek úgy a küzdelmek alatt, hogy épp béke van és nyugalom. 

Amit elértem, megtapasztaltam és fejlődtem ehhez nem a saját erőm volt a forrás, hanem Isten ereje. És tüzet okádok amikor azt látom, hogy olyanok kritizálnak másokat, akik élete közel sincs rendben. Kérlek vedd már ki a gerendát a szemedből, és ne a szálkát keresd. 

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.  Máté 7:1-5

Ha a gyengeségeink és hibáink őszintén feltárjuk Isten előtt, Ő nemcsak megbocsátja, de segít is megváltoznunk és megszabadulnunk tőlük.