Menedék

Amikor Jézus vízen járva megközelítette a tanítványok csónakját ők eléggé megrémülhettek. Máté azt írja, hogy kiáltoztak, mert azt hitték, hogy kísértet. Szóval tele volt a gatyájuk, és valljuk be, mi is igen meglepődtünk volna, ha ez megtörténik. Ülünk a hajónkban és egyszer csak valaki vagy valami oson felénk a vízen. Ráadásul sétál... Este volt, szél is fújt... És még egy vízen sétáló valami... Rendesen fel voltak borzolva a kedélyek. De Jézus megnyugtatta őket azzal, hogy kijelentette magát: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek". 

Péter bizonyítékot kért Jézustól. Azt kérte, hogy ha tényleg ő a Mester, akkor bizonyítsa azzal, hogy kiszólítja őt a vízre. Péter ki is szállt, el is indult, de amikor tudatosult benne, hogy mit is csinál éppen, amikor a körülményekre, vagyis a szélre tekintett, elkezdett süllyedni. Péter Jézushoz kiált, hogy segítsen neki és mentse meg őt. Érdekes megfigyelni, hogy Máté ennél a momentumnál ugyan azt a görög  κράζω (kradzó) szót használja, mint amikor a tanítványok a félelemtől kiabáltak, ordítottak, mikor meglátták a vízen sétáló Jézust.

Péter megijedt, ami emberileg teljesen érthető. Elkezd kiabálni és pánikol, hisz az élete forog veszélyben. Amikor a körülményekre tekintünk és levesszük a szemünket a mellettünk álló Jézusról, akkor kilátástalanságot látunk csak. Akkor csak azt látjuk, hogy emberileg mire vagyunk és mire nem vagyunk képesek (talán, ez utóbbit többször). Egy biztos, ha a viharra, szélre és hatalmas hullámokra figyelünk nem az lesz a reakciónk, hogy: Halleluja velem van az ÚR, és a vizek nem borítanak el. Inkább valami olyasmi, hogy: MIND MEGHALUUUUNK!

Ez történik amikor a körülményekre tekintünk. A hullámok, a szél, a sötétség egyik sem a legjobb reményforrás. A reményforrás csak Isten lehet. Kipróbálhatunk mást is, és lehet, hogy lesznek melyek stabilnak és erősnek látszanak (család, barátok, pénz, hírnév, sikerek), de ezek egy ponton túl kevésnek mutatkoznak. Egy ponton túl a hírnév kicsiny fényét elnyomja majd a gondok és bajok sötétsége, a a pénz gyenge fala pedig a szeleknek nem sokáig áll ellen. Egyedül Isten az aki stabil és végleges biztos pontot, biztos alapot tud nyújtani. Ez az alap pedig időjárásálló, mindent kibíró. Péterben még volt annyi lélekjelenlét, hogy segítségért fordult. Néha sajnos a félelem annyira meg tud bénítani bennünket, hogy segítséget kérni se vagyunk képesek.

A vízen járás rosszul végződik, ha azt egyedül csináljuk. Jézussal tudunk csak a vízen járni, ő adja meg hozzá a képességet. És ha Jézus azt mondja, hogy: jöjj, akkor az nem csak annyit jelent, hogy hurrá, tudunk néhány lépést megtenni, hanem, hogy innentől kezdve amíg a fókusz Jézuson van, és nem a körülményeken járhatunk a vízen. Ha Jézus azt mondja, hogy: jöjj, akkor ki vagyunk hívva a vízre. A víz pedig háboroghat, és szél is fújhat, de ne feledjük, az a Jézus van velünk, aki azt mondta a viharos tengernek, hogy némuljon el, és nagy csendesség lett!