Menedék

Kovács Verica vagyok,  harmadéves lelkészhallgató a Pünkösdi Teológiai Főiskolán.
Szerbiából, Szabadkáról jöttem, boldogan élem az életem PTF-es időszakát. Hálás vagyok Istennek, hogy ide helyezett.
Keresztény családban nőttem fel. Hat éves voltam, amikor egy új korszak kezdődött az életemben. Szabadkára költöztünk és lett egy nevelőapám. Már gyermekként kerestem Istent, aki betöltötte az életemet szeretetével, és 11 évesen úgy döntöttem, hogy bemerítkezem.

Mindeközben az általános iskolában elutasítást éreztem, nem voltak barátaim. Vágytam barátokra, de a helyzet éveken át nem változott. Egyszer olyan társasággal találkoztam, akik szerették a rock és egyéb kemény zenét. Mindig feketébe öltöztek, különféle koncertekre jártak, ahol kiadták magukból haragjukat, dühüket és gyűlöletüket. 15 évesen, 2010 májusától én is velük tartottam. Nagyon tetszett a ruhájuk, viselkedésük, de leginkább az, hogy elfogadtak. Nem sokára a csordaszellem engem is magával ragadott. Vörös-fekete hajam lett, később szőkére, azután pedig kékre festettem, az arcomat három piercing „díszítette”, füleimben pedig 15 milliméteres fültágítókat hordtam.

Élveztem koncertekre járni, végre megéltem, hogy az emberek szeretnek – közéjük tartoztam. Ateistákkal és sátánistákkal barátkoztam. Ezekkel az emberekkel mélyebb kapcsolatba kerültem. Az alkohol része lett az életemnek. Mindebben a különös az volt, hogy közben eljártam a gyülekezetembe is. Kettős életet éltem. Az emberek a gyülekezetben észrevették, hogy valami nincs rendben, de nem tudták, valójában mi van velem.

Egy évre rá, amikor 16 éves lettem, mint segítő részt vettem egy keresztény gyermektáborban. Egy vezető munkatárs felfigyelt rám. Látott bennem valami értéket és elkezdett foglalkozni velem. Megbeszéltük, hogy minden reggel együtt fogjuk olvasni a bibliát, a Máté evangéliumával kezdtük. Miatta mentem bele a biblia olvasásába, mely a tábor után is folytatódott. Minden reggel SMS-ben elküldtük egymásnak, hogy mit üzent Isten a Biblia által. Idővel ennek a célja, értéke megváltozott, egyre jobban érdekelt, mit ír a biblia. Isten lassan, folyamatosan változtatott. Ahogy olvastam, a koncertek kezdtek már nem érdekelni, alkoholra sem volt már szükségem.
Egyszer otthon imádkoztam, és közben elkezdett nagyon zavarni a szobám fala, mivel különféle sátáni poszterekkel volt beborítva. Nem volt már helyük sem a szobámban, sem az életemben. Egy vasárnapi alkalmon a gyülekezetben teljesen összetörtem, és éreztem, hogy Isten akar valamit üzenni a gyülekezetnek. De felmerült bennem a kérdés, hogy pont általam? Általam, aki olyan sok rossz dolgot tettem? Amikor mégis úgy döntöttem, hogy igen, elmondom azt, ami bennem van, akkor megtörtént a drasztikus irányváltás. Mert Jézus akkor és ott megszabadított, és valóban szabad lettem!

A döntésem után, hogy már nem akarok úgy élni, ahogy addig, a „baráti” társaságom árulónak nevezett. A „jól kiépített” kapcsolatok tönkre mentek – vége lett! Most már nincs piercingem, se kék hajam, az életem célja teljesen megváltozott. Nincs semmi gondom a piercingekkel, hanem inkább azzal, amit akkoriban tettem. Aktív tagja lettem a gyülekezetemnek, beiratkoztam egy hároméves bibliaiskolába, amit már befejeztem. Több év telt el, hogy teljes szívvel követem Jézust, újból és erősebben, mint eddig bármikor.
Mindig tartottam a rossz döntésektől. A legjobban attól féltem, mi lesz, amikor befejezem a középiskolát. Azonban Isten a szívemre helyezte a pünkösdi teológiai főiskolát, ami által betölthetem azt a célt és elhívást, amit ő nekem szánt. És hogy mi lesz a PTFután? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy reményteljes jövő vár rám.