Isten nagyon sokféleképpen tud velünk kommunikálni. Szól közvetlenül, használ álmokat, más embereket, a Bibliát. Nálam az utóbbi időben a filmeket és sorozatokat használta arra, hogy kommunikáljon és tanítson, vagy éppen arra, hogy mutasson dolgokat. Ebben a sorozatban ezekről az élményekről fogok írni.
Az első, a Trónok Harcából Daenerys Targayen. Vele kezdeném a sorozatot.
Daenerys volt az egyetlen lánygyermek a családban. Két idősebb bátyja volt Viserys és Rhaegar. A politikai helyzet úgy hozta, hogy el kellett hagyni otthonát, és idegen földön kellett felnőnie. A Targaryen ház volt az, aki a szétzillált és szétszabdalt Westerost eggyé kovácsolta. Daenerys felmenője, Aegon a Hódító kovácsolta egy birodalommá a nyugati kontinenst. Sárkánylovas dinasztia volt a Targaryeneké, ám Daenerys születése előtt pár száz évvel elpusztult az utolsó sárkány is.... Legyen elég ennyi háttérsztori.
Daenerys számomra egy olyan karakter, aki többször reményt adott és megtanította számomra, hogy bármit is hoz az élet, ha hiszünk a küldetésünkben, akkor igen is elérjük azt. Valamikor 2016 tavaszán kerülhettem kapcsolatba a Trónok Harcával. Ekkor már megvolt az elhívásom, és szinte naponta törtem azon a fejem, hogy vajon én ezt hogyan fogom megvalósítani. Lehetetlennek tűnt. Daenerys nászajándéka 3 sárkánytojás volt Illyio Mopatistól. A tanácsos azt mondta,hogy az évszázadok kővé változtatták őket, de még így is gyönyörűek.
Valahogy mindig csodálattal töltött el a sárkányok látványa. Na, nem a nagy, gonosz és mindent elpusztító sárkányokra gondolok, hanem azokra a sárkányokra, akik úgy vannak ábrázolva, hogy értelmes, gondolkodó lények, és nem pusztán egy pusztítógépek. A sárkányok számomra picit a természetfelettit szimbolizálják, azt, hogy valami több van ebben a világban a materiálnál. Több mint amit mi látunk. Ha eltűnnek a sárkányok a világból, eltűnik a varázslat is. Olyan lenne, mintha a színek szaturációját lehúznánk nullára: a színes, érdekes világunkból egy szürke, érdektelen, komor világ lenne. Essosban és Westerosban az emberek elvesztették a hitüket a csodákban. Régen volt mágia, voltak sárkányok. Mostmár se mágia se sárkányok.
Viszont amikor Daenerys Targaryen besétált a tűzbe három kővel, és kijött a tűzből három sárkánnyal, az emberek elkezdtek újra hinni. Hinni a csodákban, hinni abban, hogy azok a dolgok amikről régen hallottak és régen jók voltak, újra elérhető közelségbe kerültek.
"Áttetsző szárnyuk kinyílt, csapkodni kezdte a levegőt, és évszázadok óta először az éjszaka ismét megelevenedett a sárkányok muzsikájától." - George R.R. Martin - Tűz és Jég dala I.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.