2015. április 7-én a következő képet kaptam Istentől: egy világítótornyot láttam, amely dacolt az elemekkel. Jöttek a viharok, ostromolták a hullámok, de nem rendült meg. Amikor próbáltam kipuhatolni, hogy mire vonatkozik ez a kép, Isten azt mondta, hogy rám. Én vagyok a világítótorony.
Ám ez nem csak rám vonatkozik, hanem minden keresztényre. Mindnyájunk egy ilyen világítótorony, s az a feladatunk, hogy fényt mutassunk az élet tengerén hajózó barátainknak, szeretteinknek, és felhívjuk a figyelmet a veszélyes helyekre, ahol hajójuk elsüllyedhet.
Mi vagyunk a világ világossága! Nekünk fénylenünk kell a sötétben, különben csak káosz és sötétség lesz körülöttünk. Isten hatalmat adott, hogy az ő ereje által – amit egyébként belénk helyezett a szent szellem által – mi azok legyünk, akinek ő akar látni minket: történelemformálók. Olyan emberek, akik létezésükkel hatást gyakorolnak a környezetünkre, és megváltoztatják azt. Ha az úrra figyelünk, ezt a változást pusztán a jelenlétünkkel is elérhetjük. Szavak nélkül.
Jönnek majd viharok, néha akkorák, melyek teljesen beborítják a tornyot, de az akkor is állni fog.
Erőssé tett minket Isten, és szerepünk van. Emberek életét mentheti meg az a fény, amely egy világítótoronyból árad ki.
A fény forrása pedig maga Isten. Tőle kaptunk jogot és hatalmat, hogy emberek életében iránymutatók legyünk.
Használjuk fel a fényünket, és világítsunk át a sötét éjszakán!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.