Isten az idők teljességekor elküldte az Ő Fiát, hogy megváltson minket a bűneinkből és helyreállítsa a kapcsolatot önmagával. Az ádámi bűnbeesést követően az emberi faj és Isten között megromlott a viszony, és megszakadt a direkt kapcsolat. Istennek voltak próbálkozásai, hogy helyreállítsa ezt. Többek között, amikor Izraelnek odaadta a törvényt. Az Atya ezt nem végleges megoldásnak szánta, volt egy jobb terve is...
Az előző részekben írtam a hallgatásról és arról, hogy személyesen miképp éltem meg. Mostanra elértünk oda, hogy a hallgatás évszázadainak vége legyen. Ehhez viszont Isten tökéletesen időzített. Úgy alakította a dolgokat, hogy mire a Fia eljön erre a világra, addigra megfelelőek legyenek a körülmények.
Azt gondolhatnánk, hogy ezidő alatt Isten hátratett kézzel figyelte az eseményeket és csak pihent hátrahúzódva. Isten úgy alakította ki a körülményeket, hogy megfelelőek legyenek arra, hogy Fia, Jézus Krisztus be tudja tölteni a földi küldetését. Ehhez hatalmas segítség volt, hogy a Római Birodalom lingua franca-ja a görög nyev volt, ami azt jelentette, hogy a görög nyelvet - egész pontosan a koiné görögöt - használták közvetítő nyelvnek. Emellett kialakult egy magas erkölcsú filozófia is. Végezetül a zsidók között a messiásvárás már mindennapi jelenséggé nőtte ki magát, olyan szinten, hogy azt gondolták, hogy a Messiás hamarosan visszajön, hogy megszabadítsa Izraelt a rómaiak elnyomása alól.
Mindezek a körülmények - közös nyelv, magas erkölcs, messiásvárás - nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az Evangélium robbanászszerűen tudjon terjedni a Birodalom határain belül és kívül egyaránt. Isten úgy alakította, hogy tökéletes legyen az időzítés, amikor a Messisá a világra jön.
A prédikátor 3. fejezete ezt így fejezi ki: 1Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 2Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 3Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 4Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. 7Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. (Préd 3:1-8 RÚF)
Nehéz elfogadni, hogy várnunk kell, de adjon reményt az, hogy mégha nagyon nagy is a csönd, Isten dolgozik!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.