Egyszer egy kisfiú az édesapját kereste. Körülnézett a házban, a kertben de nem találta. Visszaszaladt a házba és hallotta, hogy édesapja a néven szólítja. Követte ezt a halk hangot és eljutotta a pinceajtóig.
Nem látott semmit, de édesapja azt mondta, hogy ne féljen, itt van. Erre a fiú a következőt mondta:
Ha tényleg te vagy az apukám, akkor mondd azt, hogy ugorjak le, mert úgyis el fogsz kapni.
És az apa ezt mondta fiának: ugorj fiam, elkaplak.
A fiú belevetette magát a sötétségbe, de ahelyett, hogy összetörte volna magát, az édesapja karjaiban volt.
A hit, bizalmat is jelenet. Olyan bizalmat, amit ez a fiú tanúsított az édesapja irányába. Hitt, bízott abban, hogy bár ő nem látja az apját, ha ő elrugaszkodik a talajtól a következő momentum nem az lesz, hogy összecsókolózik a padlóval, hanem az, hogy édesapja ott lesz, ahogy mindig ott volt.
Mennyire hiszel Istenben? Mennyire bízol benne? Ha azt kérné, hogy ugorj a sötét mélységbe, mert ő ott fog várni, hogy elkapjon megtennéd?
Ő lát téged, akkor is amikor te nem látod őt. Tudja honnan és hova mész. Bízz benne!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.