"Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!" (Zsolt 71:5)
Isten a remény a reménytelenségben.
Az olyan pillanatokban, amikor sokan alkoholhoz és egyéb szerekhez fordulnak, hogy elviseljék az élet nehézségeit, te fordulhatsz Istenhez. Miért?
Mert az alkohol, a drog, a szex, vagy akármivel is próbálnád elnyomni vagy a szőnyeg alá söpörni a problémát, csak ideig óráig adnak vigaszt. Aztán rádöbbensz, hogy ez nem valódi megoldás, és egyik dologból a másikba menekülsz, mert a valóság túl durva, hogy magad megbirkózz vele. A reménytelenség és kilátástalanság sok helyen felüti a fejét, és vannak, akik annyira nem tudnak mit kezdeni ezzel, hogy feladják, és véget vetnek az életüknek.
Egy gödörben vagy, és ahelyett, hogy a kiutat keresnéd, még mélyebbre ásol. Egyre lejjebb és lejjebb, és azt gondolod, hogy ebből már nincs menekvés.
Pedig ha felnézel, akkor látnád a kötelet, amin fel tudsz mászni a felszínre. A kérdés csak az, hogy elég bátor vagy ahhoz, hogy a megszokott körülményeket hátrahagyd? Mert igen, nem volt épp rózsás a szitu, de már hozzászoktál. Ezt tudod kezelni.
Kész vagy feladni a reménytelenséget és a reményt választani, még akkor is,ha így az irányítást át kell adnod valakinek? A döntés a kezedben van!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.