Október 19-én IFI alkalmon voltam és a dicsőítés alatt a következő látomást mutattas Isten:
Egy izlandi zuzmókkal borított kies tájat láttam. Ott álltam a síkság közepén. Körülnéztem és csak a pusztaságot láttam. Egyszer csak egy sárga virág kezdett el kinőni a földből. Teljes pompájában ott volt mellettem ez a csodás vadvirág. 
És értettem a képet és a jelképet, persze, hogy értettem. A pusztát ismerem, már vagy hét hónapja bolyongok benne. Ami azt jelenti, hogy egyedül vagyok a semmi közepén. Nem teljesen egyedül, mert Isten csodás embereket helyezett körém, csodás szolgatársakat, barátokat, testvéreket.
Persze a puszta kietlen és sivár, egyhangú.
Viszont jött ez a virág és ez valami újnak a kezdete lehet. Ekkor egy igerészt hallottam Istentől:
Íme újat cselekszem....
Ismerem ezt az igeszakaszt nagyon jól. Többször jött már bátorításban ez az ige. (A végén leírom teljes egészében)
Nem tudom mit tervez Isten. Annyit tudok, hogy valami újat kezd és ez most kezdi el.
Igeszakasz pedig:
Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. Ézsaiás 43:19-21 RÚF
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.