Menedék

És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által
végeztetik el.
Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.
(2Kor 12:7-10)

Szenvedés. Most őszintén, ki örül a szenvedések, vagy ki akar szenvedni? Nem épp az a dolog, ami boldogsággal tölt el bennünket, ha részünk lesz benne.

Még olyan teóriák/teológiai irányzatok is vannak, hogy a szenvedés az teljesen istentelen dolog, és ha keresztényként szenvedünk, akkor annak tuti, hogy bűn az oka. Hiszen Isten nem akarja, hogy szenvedjünk. Hiszen Jézus mindent felvitt a keresztre. A szenvedést is. Ő szenvedett eleget, legyen már annyi elég. 

Nem mondom, hogy a szenvedést Isten küldi. Hogy megengedi-e néha? Óh de mennyire! Minden esetben azért vajon mert büntetni akar minket az elkövetett bűnökért? Nem gondolnám. Néha sajnos az élet velejárója. Máskor pedig, nagyon nagy áldásokat és felismeréseket szülhet, ha kész vagyunk így gondolkodni róla. 

Sok keresztény a legkisebb problémánál, fájdalomnál már toporzékol, mert azt gondolja, hogy nem ez az, ami neki jár. Mert azt hisszük, hogy Krisztus keresztje miatt, mi már teljesen gondtalan életet kell, hogy éljünk. Toporzékolunk, hogy a szenvedés és fájdalom miatt, a próbák miatt, holott a próbák alatt, az istenkapcsolatunk olyan mélységeket élhet meg, amit előtte nem tapasztaltunk meg. Annyival mélyebb lehet Istennel a kapcsolatunk, ha a próbákban Vele vagyunk benne. 

Ha jól megy az életünk elfelejtkezhetünk arról, hogy mindazt amit elértünk, Isten miatt kaptunk, és nem önerőnkből, hanem kegyelemből. 

Steven Furtick azt mondta egyszer: "Ha nem fordítod az áldásaid dicséretté, akkor azok büszkeséget fognak szülni a szívedben."

A bűneset után a földi lét megváltozott, és a betegség, fájdalom, szenvedés az élet velejárói közé soroltattak. Néha történnek rossz dolgok. Ilyen a földi lét. Máskor pedig Isten azért enged meg valamit, mert szeretne fölkészíteni a jövőre. Minden kiállt viharral, minden megharcolt csatával egyre erősebb leszel, és egyre többet tapasztalhatsz meg Istenből.

Mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek. 
Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. 
Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít. 
(Fil 4:11b-13)

Bármin is menj keresztül, a kiutat már jó előre elkészítette számodra Isten. Ha bele is enged valamibe, akkor abból ki is fog hozni. Meg fogod látni a szabadítását.