„Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.” Zsolt. 35:9
Jézus Krisztus azért adta értünk életét és támad fel a harmadik napon, hogy megszabadítson minket bűneinktől és örömünk legyen benne. „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” Ezt mondja Jézus János evangéliumában (János 10, 9-10).
Csodálatos érzés a mindennapokban megtapasztalni azt, hogy Isten él és minden, szó ami a Bibliában le van írva igaz. Februárban döntöttem úgy, hogy szeretném, ha Isten belépne az életembe. Abban az időszakban nagyon nagy terhelés alatt voltam a teljes fizikai, szellemi, érzelmi kimerülés határán. Nem voltam elégedett magammal, értéktelennek éreztem magam, úgy éreztem el fogok bukni, féltem attól, hogy mások mit fognak szólni, nem fognak szeretni, le fognak nézni. Lett volna okom pedig az örömre, hiszen a szeretteim ott voltak mellettem és támogattak. A félelem, a stressz, a megfelelni akarás és a kétségbeesés mégis eluralkodott rajtam. Isten ekkor lépett közbe és változtatta meg az életemet.
Egy nagyon kedves ember elhívott egy istentiszteletre, ott kezdett el Isten először a dicsőítő ének alatt felfrissíteni és megújítani. Fizikálisan éreztem, hogy élet költözik minden sejtembe, és hosszú idő után újra tudtam őszintén sírni, mosolyogni és hálát érezni. Az Ő gondviselő szeretete megnyilvánult abban is, hogy számomra teljesen idegen emberek szeretettel fogadtak és imádkoztak azért, hogy nekem sikerüljön az államvizsgám.
Az alkalom után hazamentem, imádkoztam és elkezdtem olvasni a Bibliát. Isten pedig szólt hozzám a Szentíráson keresztül. Attól a naptól fogva elindultunk Istennel egy közös úton. Azóta rengeteg bűnt, ami teherként rajtam volt megmutatott, amit megvallhattam neki és felszabadított belőle.
Azokat a fájdalmakat, amik a múltban keletkeztek és évekig magamban hordoztam és nem tudtam elengedni, azt Isten segítségével megtudtam bocsátani és én is bocsánatot tudtam kérni. Ma már képes vagyok őszintén örülni, hálát adni, és túláradó békességet és szeretetet érezni a lelkemben, és tovább is adni. El tudom fogadni, hogy nem vagyok tökéletes, de Isten pontosan tudja, ki vagyok és örökké való szeretettel szeret engem. Isten napról napra tanít és formál az életem minden területén. Nem mondom, hogy nincsenek viharok, nehézségek, és rosszabb napok az életemben, mert vannak. Viszont megtanultam az Úrtól, hogy a Nap akkor is világít, amikor éppen a viharfelhőktől nem látom a fényét, és miután elmegy a vihar, annál szebben fog ragyogni és annál nagyobb örömöm van abban, hogy újra látom.
A bejegyzés trackback címe:
https://menedekhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr9013602847
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.