Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” (Máté 5:6)
Úgy gondolom, hogy először is azt kellene tisztáznunk, hogy mit is jelent az, hogy boldogság? Mi az igazi boldogság?
Az élet problémák nélkül? Vagy a sok pénz talán a boldogság forrása? Véleményem szerint a boldogság az az állapot, amikor Istenben vagyunk. Isten jelenlétében és istennel járva érthetjük meg mi is az igazi boldogság.
De mégis mit jelent az, hogy éhezik és szomjúhozzák az igazságot? Azt mondja a zsoltáros: „mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez.”
Szomjazni Isten után olyan érzésként képzelem el, mint amikor valaki a sivatagban víz nélkül bolyong, és minden gondolata az, hogy bárcsak vízhez juthatna. Akár csak egy csepphez is. Ugyanígy kellene Isten után vágyakoznunk. A gondolataink központjában az kellene, hogy legyen, hogy Istennel folyamatosan kapcsolatban legyünk.
Ahogy a testünknek vízre, úgy a lelkünknek, szellemünknek szüksége van Istenre az életben maradáshoz. Szomjazni Isten után egy állapot és egy attitűd: Istent keresni, az ő jelenlétét, személyét minden pillanatban.
Nem csak vasárnaponként kell Istent keresni, és imádkozni, bibliát olvasni. Mi, itt Európában talán túlságosan is el vagyunk kényelmesedve. Számunkra az, hogy elmegyünk hetente Istentiszteletre természetes dolog. Bemegyünk egy könyvesboltba és megvehetjük a bibliát, hirdethetjük az igét az utcán. Az Isten keresése itt nálunk beilleszthető a hétköznapokba.
De mi van azokban az országokban, ahol azért, mert te keresztény vagy, az életeddel fizetsz?
Egyiptomi kopt keresztényeket láttam, ahogy az urat dicsérik. Hit és öröm volt látható rajtuk. De miért is különös ez? Miért érintett ennyire mélyen? Azért mert ma is ölik a keresztényeket a hitükért.
2015-ben 21 egyiptomi embert öltek meg Líbiában, mert keresztények voltak.
(és vannak ennél súlyosabb helyek is,gondoljunk csak Szíriára, vagy Afrika egyes részeire, ahol életveszélyes kereszténynek lenni... Az életedbe kerül, ha kiderül, hogy Jézus az életed ura, a Megváltód)
Őszintén, megszégyenülve érzem magam, mert nekünk, akiknek van lehetőségünk szabadon megélni a hitünket, gyakran nem teszünk semmit. Jól elvagyunk a magunk kis világában. Amikor halljuk, hogy Isten küld minket emberek felé, nagyon könnyen elintézzük annyival a dolgot, hogy
Vajon lesz-e bennünk akkora hit, és leszünk-e valaha annyira éhesek Isten után, hogy akár még az üldöztetést és a halált is vállaljuk, ahogy azt az üldözésben élő testvéreink teszik szerte a világon?
Mi szabadon kereshetjük Istent, szankciók nélkül hirdethetjük azt, hogy Jézus ma is él, és vágyik a velünk való kapcsolatra.
Mit kezdünk vajon ezzel a szabadsággal?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.