Régiek elmúltak, íme újjá lett minden! (2Kor 5:17b)
Sokszor törhet ránk az érzés, hogy bár mi megbántuk a bűnünket, mégis valamivel ki kéne engesztelnünk Istent. Mert az, hogy bocsánatot kértünk egyszer, majd még egyszer majd még vagy ötezer-négyszáztizenkétszer , de még mindig nem érezzük fairnek, hogy Isten megbocsátott. Vagy ha éppen elfogadjuk, akkor a Sátán hozza fel újra és újra, hogy te nyomorult bűnös ember, mit gondolsz, Isten valóban megbocsátott? Még ha meg is bocsátott, szerinted mit gondolhat rólad, hogy ilyen dolgokat követtél el? Amit a múltban elkövettél az határozza meg a jelened... Bűnös vagy, és úgyis újra elkövetsz valamit, hiszen a természetedből ez következik....
Folyamatosan ostromol minket, és arra próbál ösztönözni, hogy a múltunkra fókuszáljunk. Holott, ahogy azt angol tudósok megállapították: aki a múltba fordul, seggel megy a jövőbe...
Nem jó a múltra alapozni, ha a jövőt akarjuk építeni. Ugyanis az az igazság, hogy amikor Isten megbocsátja a bűneinket, az nem csak azt jelenti, hogy, nem emlegeti fel újra és helyreáll a kapcsolatunk Istennel, de azt is, hogy elfelejti azt amit elkövettünk. Az ige azt mondja, hogy amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. (Zsolt 103,12)
Ha egy merevlemezről vagy pendriveról minden adatot törölni akarunk, olyankor általában formázzuk az adott adathordozót. Van kétféle formázás: a gyorsformázás és a teljes formázás. A gyorsformázás során egyszerűen csak törli a rendszer az adatokat, de bizonyos programok - adathelyreálló programok - segítségével a törölt fájlok jó része visszaállítható. Ám, ha a teljes formázást használjuk, akkor a rendszer a teljes meghajtót nullákkal tölti fel, s ezzel minden előző tartalmat felülír, így gyakorlatilag minden végleg, visszaállíthatatlanul eltűnik.
Amikor Isten megbocsátja a bűneinket, ő a teljes formázást használja! A nullák pedig amivel a bűnt felülírja Jézus vére, amely kifolyt a bűneinkért. Jézus vére az, amely egyszer és mindenkorra felülírja a bűnt, s eltörli azt.
Nem a múltad határozza meg a jövőd. Még azt is megkockáztatom, hogy nem az határozza meg a jövőd, amit most, a jelenben teszel. A jövőd Jézus Krisztus határozza meg. A döntésed, hogy átadod-e az irányítást a teremtő Isten kezébe, vagy egyedül próbálod a zablát fogni, s közbe a dolgok kicsúsznak a kezedből. Bármily hihetetlen, de Istent nem érdekli a múltad. Nem számít mit követtél el, legyen akár a legelvetemültebb, legsötétebb dolog is, ő tárt karokkal vár arra, hogy beismerd, hogy hibáztál, és szükséged van rá. Isten újjáteremt abban a pillanatban, amikor átadod neki az életed. Onnantól egy másik ember leszel. Egy új teremtés.
Egyszer Isten mondott nekem valamit, akkor, amikor a Sátán már sokadjára vádolt meg olyan dologgal, amit rég megbántam. Ekkor Isten azt mondta: miért emlegetsz fel olyat amit én már megbocsátottam? Én már megbocsátottam neked, te mikor fogsz megbocsátani magadnak? Ne feledd, a Sátán egyetlen fegyvere ellened, hogy hazudik. Ő a hazugság atyja, ehhez nagyon ért. És néha bedőlünk neki. Valaki egyszer azt mondta, hogy a Sátán kilencszer igazat mond, hogy tizedjére becsaphasson...
Ne hagyd magad! Azt, hogy ki vagy, Isten határozza meg, és nem a Sátán.
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. (2Kor 5:17)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.