Menedék

 Kezdetben volt a gravitáció. Mindent ez tartott fenn. Aztán a gravitáció testet öltött és az emberek között lakozott. (János evangéliuma 1:1kk)
Milyen biblafordítást olvasok, kérdezhetnéd. Tudom, elég meredek, de érzékeltetni szerettem volna azt, amit az első században élő emberek János első szavait olvasva érzékeltek.

Mi a gravitáció? Egy olyan erő, ami mindent befolyásol. Ha úgy tetszik az életfolyamatokra is hatással van. Ugyanis gravitáció nélküli környezetben több életfunkció nem működik, többek között az izmok leépülnek, olyannyira, hogy használhatatlanná válnak a végtagok... Ezért kell nagyon odafigyelniük az asztronautáknak, hogy megfelelően és eleget edzenek, miközben ott keringnek felettünk.

A nagy gravitáció pedig halálos kimenetelű lehet az életünkre. Gondoljunk egy fekete lyukra, mely akkora gravitációval rendelkezik, hogy a fényt is fogva tartja, és napokat, vagy akár naprendszereket emészt fel csillapíthatatlan étvágyával.

Köztudott az is, hogy a gravitációnak köszönhetjük, hogy a földön járhatunk, és nem repülünk el a világűrbe, mint egy héliumos lufi, mely kiszabadul a gyerek kezéből. (persze a lufi nem jut el a világűrbe, mert hamarabb felrobban, mivel a nyomáskülönbség miatt addig tágul, amíg a gumi már nem bírja.... De ez nem tartozik most ide!) tehát a gravitáció egy nagyon meghatározó erő az életünkben. Egy olyan erő, melynek hatása van mindenre. (tudtad, hogy reggel azért nehezebb kikelni az ágyból, mert reggelenként az ágy körül sokkal nagyobb a gravitáció? De tényleg! Komolyan? Na jó, nem, ez nem igaz, de azért én ezentúl is erre fogom.)

És ez az erő, a gravitáció ember lett. Mekkora királyság már, bár ha jobban belegondolunk jó nagy galiba is lehet belőle, mert mi van ha úgy dönt, hogy épp unja a gravitációt, és egy csettintésre nullgravitációs térben találjuk magunkat? Áh, semmi gond, ellebegünk könnyed mozdulatokkal, ám ha valakivel ki akarnak tolni, akkor a rá ható gravitációs erőt megnövelheti mondjuk az ötszösére, és máris egy 60 kilós ember 300 kilósnak érezné magát...
Ezzel csak annyira próbáltam utalni, hogy egy nagy hatalommal rendelkező valaki lenne.

De térjünk vissza a biblia szövegéhez! János evangéliuma első fejezetének kezdetét ha jobban megvizsgáljuk, akkor azt láthajuk, hogy amit magyarul igének forditottak, ott a következő görög szó szerepel: logos.
A logos jelenthet szót vagy beszédet, de mélyebb jelentéstartalma is van. A görög filozófusok azt tartották, hogy a logos a világot irányító és fenntartó erő, hatalom. János kortársainak tehát ez egy nagyon erős mondat volt, hogy az erő, amely fenntartja a rendet, hogy kozmosz és ne káosz legyen, egyszer csak testet ölt és ember lesz.
A reakció az elvárt lehetett: miavaaaaaan? Mi az, hogy egy végtelen erő és hatalom „szolgai formát vesz fel”? Isten fia ezt tette. Isten létére úgy döntött otthagyja a mennyei pompát és dicsőséget és helyette itt, a földön él, kvázi hajléktalanként... (és nem túlzás, ugyanis ő maga mondja, hogy az ég madarainak van fészkük, de az emberfiának nincs hol álomra hajtania a fejét. Jézus arra volt utalva, hogy az emberek befogadják. Még ezt is vállalta értünk, és egyébként ehhez mekkora alázat kell, hogy tudod, hogy te a királyok királya vagy, de ha épp nem adnak szállást, akkor az utcán alszol...)

Bűnösök vagyunk, és mivel Isten nem csak jóságos, és kedves, de szent és igazságos is, ezért az adósságunkat, amivel tartozunk neki a bűneink miatt, valahogy ki kell egyenlíteni. A jog szerinti jutalom az ítélet lenne, ám Jézus úgy döntött, hogy minden ítéletet, amivel az Atya minket sulytott volna a bűneinkért, azt ő magára vállalja.
Így történt meg az az esemény, aminél az angyalok csak fogták a fejüket: Isten egyszülött fia, a királyok királya és urak ura, feláldozta magát a világ bűneiért. Egy bűntelen ember meghalt a bűnösökért. Értem és érted.

Jézus mindent feladott érted. Te mennyit vagy hajlandó feladni érte?