"Jézus ezután fölment Jeruzsálembe. Útközben külön magához hívta a tizenkét tanítványt, és azt mondta nekik: íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad." (Máté 20,17-19)
Először beszéljünk egy kicsit Jézusról. Nagyon jól tudta, hogy mi fog rá várni: tudta, hogy meg fogják ostorozni, megszégyenítik, keresztre fogják feszíteni. Azt is tudta, hogy harmadnap fel fog támadni. Miért? Mert az atya ezt már előre megígérte: "Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson." – írja Dávid a 16. zsoltárban.
Ez vigasztal minket? Ha igen, hogyan?
A rengeteg áldás mellett be kell vallanunk, hogy sok szenvedés és viszontagság van keresztény életünkben.Nem csak napsütés és lazulás az élet, néha szembe kell nézni a viharokkal...
Már az apostolok is megtapasztalták, hogy a keskeny út, nem egyenlő a könnyű úttal. Már ők is rájöttek arra, hogy csak teljesen odaszánt élettel lehet az urat követni. Vannak, akik azt hirdetik, hogy „na, gyere, térj meg Jézushoz, és minden problémád megoldódik. Szegény voltál eddig? Gazdag leszel!” mintha a megtérés valami varázseszköz lenne arra, hogy megszabaduljunk a világ negatív befolyásától és a rossz dolgoktól. Gondoljunk csak Pál apostolra. Mit is mondott Jézus Pálnak, miután találkozott a damaszkuszi úton vele? "Mert én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni." nem kerülhetjük el a szenvedést, ha a kereszténység keskeny útján kívánunk járni. Most essünk akkor kétségbe?
Ne! "Ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is"– írja pál a rómaiaknak a 6. Fejezet 5. Versében.
Átfordítva: bár szenvedünk, ahogy Jézus is szenvedett, mivel benne hiszünk, fel fogunk támadni! A szenvedés ideiglenes, de vár ránk az örök élet, ahol örök boldogság lesz.
Végezetül még egy gondolat: ne szenvedésnek fogjuk fel a keresztény életünket, még akkor sem, ha előfordul, hogy találkozunk nehézségekkel. Legyen bennünk az a hit, hogy ahogyan Jézus legyőzte a világot, mi is úgy győzzük le a halált:
"Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.