Isten jelenlétét sokféleképpen lehet körülírni. Pontosan meghatározni szinte lehetetlen, mert nincsenek megfelelő földi szavak rá. Én szeretem egy tóhoz, egy végtelen tóhoz hasonlítani.
Amikor időt töltünk Istennel, az olyan, mint amikor egy vízhez érünk. Először csak a parton állunk és szemlélődünk. Vajon beljebb merészkedjünk? Amíg csak a parton vagyunk, addig minden zajt és hangot hallunk körülöttünk. Ezt néha a hullámok monoton zaja töri meg.
Játszunk el a gondolattal, hogy Isten valahol a tó közepén vár ránk, és folyamatosan beszél hozzánk. Mivel a víz kiválóan vezeti a hangot, így meghallhatjuk minden hullámveréskor a hangját. Ám a környezet zajai – ami a problémáink és nehézségeinkből állnak – szinte teljesen elnyomják az Úr hangját.
Benn vagyunk az Úr jelenlétében, és ahelyett, hogy az Atyára figyelnénk, azon kattogunk ami a nap folyamán történt velünk. Feljönnek a problémák, és a megoldásra váró helyzeteink.
Sátán teli torokból üvölti mellettünk a hazugságait, amitől teljesen elveszítjük a fókuszt.
Mit tehetünk? Fogjuk magunkat és berongyolunk a vízbe. Minél beljebb megyünk be ebben a vízbe, annál kevésbé fog hallatszódni a sátán és a környezet zaja. Tehát minél mélyebbre megyünk Isten jelenlétébe, minél több időt töltünk vele, annál kevésbé halljuk a zajokat.
Istennek az a vágya, hogy ott legyünk vele ennek a tónak a közepén, és minden egyes szavát tisztán halljuk. Közösségre vágyik velünk.
Egy másik képet is mutatnék. A zsidó templom, ahol Isten jelenléte valóságosan ott volt, úgy épült fel, hogy volt egy külső rész, és volt maga a szentély, és a szentélyen belül a szentek szentje, ami Isten dicsőségének és jelenlétének a lakhelye volt. Sok keresztény úgy gondolja, hogy épp elég neki, ha a külső részen, az udvaron tartózkodik. Ám Isten azt akarja, hogy egészen a legbensőbb helyre, a szentek szentjéig bemenjünk.
Arra lettünk teremtve, hogy közösségben legyünk a teremtővel. Azt az állapotot kívánja Isten visszaállítani, ami az édenkertben, a bűnbeesés előtt volt. Ádámmal és Évával sétált, és ők láthatták Istent, közösségben lehettek vele.
Menjünk be a vízbe, és ha még látjuk a partot és halljuk az onnan jövő zajokat, ússzunk beljebb. Megéri!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.